Miután elfogadtam, vagy talán találóbb kifejezés, hogy FELFOGTAM nyiroködémám van az első nagy lépés az volt, hogy rájöttem segítséget kell kérnem. A történet majdnem olyan, mint a klasszikus vicc a medvéről és a halállistájáról*. Csak egyszerűen meg kellett kérdeznem, nem lehetne engem a “dagadt lábúak listájáról” kihúzni. Amikor legközelebb beszéltem az operáló orvosommal egyszerűen megkérdeztem, hogy van-e valami terápia a lábdagadásra és Ő nagyon készségesen elirányított a Szent István Kórházba Dél-Pesti Centrumkórházba. 

Óriási felismerés és hatalmas segítség volt ez! Azt jelentette számomra, nem kell belenyugodnom abba, mostantól “elefántlábam” van, ami miatt megnéznek az utcán, nem tudok szabadon mozogni és a barátaim is részéről is éreztem egyfajta olyan kitüntetett figyelmet, amire nem igazán vágytam (vagy ezt csak én képzeltem, már meg sem tudom mondani). 

Ide nem kellett más, mint egy beutalót íratni a háziorvosommal és aztán időpontot kérni. Ez nem volt egyszerű, már nem emlékszem pontosan, de több napon keresztül próbálkoztam minden reggel 7 és 8 között, meg egy kicsit tovább is. Szóval, ha ennél a lépésnél tartasz, ne add fel, csak próbálkozz, amíg nem sikerül!

Itt egy link, ahol a többi között a Lymphoedema szakrendelő telefonszámát is megtalálod:

A következő amire nem voltam felkészülve, hogy időpontot hónapokkal későbbre adnak.

Addig jártam az OOI gyógytornászaihoz, akik szintén nagyon segítőkészek és nagy szakmai tudással rendelkeznek a nyiroködémával kapcsolatban.

Tőlük tanultam meg a nyiroködéma három ellenszerét:

- kompressziós viselet = fásli

- torna

- nyirokmasszázs

Ezekről órákat tudnák mesélni és ezen túl még számtalan praktika létezik, ami személy szerint nekem bevállt.  A fenti szentháromságról és a számomra bevállt módszerekről külön-külön írok majd.

* Annak aki véletlenül nem ismerné (forrás: http://faviccek.hu/halallista.html)

Halállista